„A végső döntés a hegyen egyedül a hegymászó kezében van, de nem érdemes ilyen helyzetben kockáztatni. Amikor ilyen nagy mennyiségű hó leesik, a hegymászás csak napok múlva válik biztonságossá. Csabának viszont azonnal tovább kellett volna kelnie a kettes táborból, ha időben a csúcsra akart jutni. Ilyen körülmények között ez már olyan, mint az orosz rulett. Csaba és csapata nagyon bölcsen döntött, hogy visszavonult – vélekedett Sterczer Hilda. – A szerencsefaktor hiánya azért ugyanúgy bosszantó tud lenni, főleg, hogy több mint egy évet beleölt a készülésbe, de úgy gondolom, ez még mindig a legkönnyebben feldolgozható. Zsolt sem kudarcként élte meg, hogy nem jutott fel a világ egyik legveszélyesebb csúcsára, a K2-re, ahol abban az évben olyan viszonyok uralkodtak, hogy senki se jutott fel a hegy tetejére. Nincs mese, mérlegelni kell. Csabának most a legfontosabb azt felismernie, hogy nem rajta múlott. Amit hozzá tudott tenni, azt megtette. Nem vonult le a hegyről, mint sokan, hanem a végsőkig kitartott. Kudarcról inkább akkor kell beszéljünk, ha a sikertelenségért egyedül a hegymászó a felelős.”
Ajánljuk figyelmetekbe a Hirado.hu oldalán megjelent összefoglaló cikket a Kalifa „Tisztán” Magyar Everest Expedícióról. Köszönjük Sterczer Hildának a nyilatkozatot! 
Egy apró módosítás a cikkben leírtakhoz: Varga Csaba nem első magyarként próbálkozott az Everest pótlólagos oxigén nélküli megmászásával (Ő lehetett volna az első, akinek ez sikerül).
A teljes cikket itt olvashatjátok: https://hirado.hu/…/a-vegso-dontes-amit-csakis-a…
a Kalifa Csapat
