A jellegzetes pattogó hang két okra vezethető vissza: részben arra, hogy a kukoricaszem belsejébe gyorsan áramlik be a hő, részben pedig arra, hogy a szem külső, összefüggő rétege (vagyis a héja) nagy szilárdságot mutat.
Az erős hevítés hatására elpárolog a víz a szem belsejében, és a gőz nagy nyomást hoz létre. A külső réteg egy bizonyos nyomásig nem reped szét. Ha a belső nyomás meghaladja ezt az értéket, a mag pattogó hangot hallatva szétrobban. Ekkor a keményítőtartalmú belső rész kiterjed (a keményítőszemcsék megduzzadnak) és készen áll az ehető, puhán dudorodó pattogatott kukorica.
Nem minden kukoricafajtából lesz "popcorn". Csak akkor pattog jól a kukorica, ha a szem héja erős, és a belseje jól vezeti a hőt.
