Fagyos kalandok a Mont Blanc-on | 1. rész

Győrffy Ákos barátunk ismét az Alpok hegyeit célozta meg, felkészülési mászásra indult aktuális mászótársával, Hangya Rolanddal. Eredeti céljuk a Mont Blanc megmászása és megsíelése volt, de a kedvezőtlen időjárás végül átírta a tervüket és bár a csúcsra nem sikerült feljutniuk, rengeteg csodás fotóval és egy kalandos mászás történetével tértek haza.
„Február 25. – indulás
Kora délután oda is érkeztem 14-15 óra vezetés után Chamonix-ba. Rolanddal a központban pacsiztunk, a városban vettem egy kétujjas kesztyűt, firnvasat és kamáslit. Felmentünk az alagút-parkolóba, csomagoltunk a lakóautójában, vacsoráztunk és aludtunk egy jót.
Február 26. – első nap
Pirkadatkor indultunk fel az erdőben bakancsban-futócipőben, amiket kb. 1 óra múlva, valamivel La Para régi felvonóállomás felett egy fa kettéágazásába le is depóztunk. Elő a lécekkel, s csúszunk is felfelé erdőben, bokrok közt. A szintén elhagyatott Gare des Glaciers felvonóállomásnál öltözködtünk, ettünk kicsit. Magasabbra mászva könnyebben átkeltünk egy széles patakmeder tetején és elkezdtünk traverzálni a Gran Mulets úton a Bosson gleccser alján.
A felső 20-30cm porhó volt, különböző mértékben fagyva, alatta jeges réteg. Volt, hogy vernünk kellett a kantnit h fogjon valamit, volt, hogy meredekebb porhóban másodikként is csúszkáltunk vissza minden lépésünkkel. Megkérette magát az út, így aztán már kora délután volt, mire a Pic Wilson sziklaorma alatti átkeléshez értünk. Itt a Bosson gleccser középvonalában végig van töredezve. Nincs jó megoldás, be kell menni valahol a serac-ok közé. (Két irányból a gleccser jegétől függetlenné hasadt jégtömbök.) Le a léc, fel a zsákra, elő a hágóvas, beülő, kötél, jégcsavarok, hevederek, csigák..
Nem mondom, hogy izgalom mentes lett volna-e „átszambázni” a bonyodalmon.. egy ponton megsüllyedt alattam egy nagyobb jégtömb, ahogy tovább kiléptem volna róla, a kissé nagyobb nyomástól akaródzott lejjebb mennie alattam.. Van ez így. Ritkán járt út télen. Roli szerint másodikként nem volt annyira izgalmas.. meghiszem azt 🙂
Kb 10 órája másztunk, kezdtünk fáradni, közelítettük a 3000 métert. Még egy emelkedőt megtolunk és érkezünk a Refuge des Grands Mulets házhoz. A környező hegygerincek, az Aiguille du Midi a naplemente sugarai által mélyvörösben kezdtek izzani. Reméltük, hogy elkapjuk a pillanatot a háznál, de kicsit lekéstük. Még a szürkület fél órájában traverz mixmásztunk egy jeges-havas sziklafalon a házhoz, közben serényen rángattam elő a hó alól a láncokat és a helyenként burkolatuktól megvált, foszladozó fix köteleket. Legnagyobb meglepetésünkre egy kandallót találtunk bent telerakott tűzifa tárolóval alatta. Minden tökéletes rendben, a házkönyvben az előző bejegyzés szeptemberi, nem sok nyoma, hogy valaki lett volna itt az elmúlt fél évben. Full komfortban éreztük magunkat. Előszedtünk a lagerből 2 matracot, főztük a hólevest és a tésztát, ittunk.
Február 27. – második nap
Reggel lemásztuk a mix-et a házból, csatoltunk és már csattogtunk is tovább. Pic Wilson-t jobbról kerültük, két hosszanti hatalmas repedés közé bementünk egy nagy nyelvre, majd Pointe Bravais alatt a jobb szélén találtunk utat a gleccseren. Itt megint töredékesebb részhez érve újra eljátszottuk a sí-hágóvas-sí játékot, egy kis gyenge hóhídon áttáncolva újra csatoltuk a léceket. Kissé szelesebb lett, néztük milyen szépen fújja a havat a lejtőn, mintha csak a homokot fújná a sivatagban.
Kimásztunk jobbra a normálútba a Dome du Gouter feletti nyeregnél. Egyre erősödött a szél. Roli reggel még viccelődött, hogy pehelynadrágot veszek fel középső rétegnek, de hamarosan igen hasznosnak bizonyult tetőtől talpig pehelyben lenni. Az üvöltő szélviharban váltottunk pár szót valami olyanról, hogy már pihenőknek semmi értelme, nyomjuk le a maradékot egyben, ha lehet. A viharos szél a felszín feletti néhány méterben mintha egy hatalmas mindent lecsiszolni akaró homokfújást eszközölt volna.
Fájt szembe fordulni az elemekkel. Ritkán néztem fel, csak irányért pillantottam fel, egyszer-kétszer. Igyekeztem oldalt, a széltől elfordulva haladni, ha szembe kellett mennem akkor durván előrehajoltam, hogy a csuklyával védjem magam. Viszonylag egyenletes, 70-80 km/h szél volt a nyeregben, majd megérkeztünk a Vallot ház alá 3200 körül. Szélárnyékban számot vetettünk, még kb 70m. 40°-os kemény tükörjég, kissé buborékos felszínnel. Kinéztem egy “ösvényt”, ahol járni szoktak nyáron és egy kis hó még maradt helyenként a jégre fagyva.
Felszökelltem a mell-magas letörésen a jégre és előre másztam, úgy 15 méternyit. Itt ahogy az orom megdobta a szelet, lényegesen egyenletlenebben fújt, erősödni kezdett. Találtam egy ujjnyi repedést az ösvényemen, a kis csákányt beleállítottam, hozzábújtam a felszínhez és kapaszkodtam.
Két kis hágóvas fog és egy csákányhegy, amibe kapaszkodtam pár percig, időnként 100 km/h körüli lökésekkel tombolt a szél. Hamar rájöttem, hogy ez az emelkedő nem a szóló „rambózásról” és a bátorságról fog szólni. Kapaszkodtam még pár percig a csákányba és vártam, hogy elmúljon kissé a vihar. Egy alkalmas pillanatban gyorsan, de összeszedett lépésekkel visszatértem Rolihoz a mellvéd mögötti árnyékosabb öbölbe, a jégfal alá. Kértem a csavarjait, előkaptuk a kötelet. Négy jégcsavarral, 20méter, 8,5mm-es kötéllel kb 5 kötélhosszban szűk egy óra alatt kimásztuk a falat.
Roli a splitboardot nem tudta vállalni a zsákján ilyen szélben, a jég alatt hagyta. A Vallot bivakba még naplemente előtt beértünk. Egy nagy bádog helység, az ajtó körül üvöltő, az ajtót döngető szél minden pontján érezhető. Kint -20°C, bent -20°C, csak a szél nem fúj úgy. A házban a WC tiszta, 1x-2x használhatta valaki télen, a szemetesben 2-3 csokipapír. Itt sem járt egy-két csapatnál több fél éve valószínűleg. Meteo szerint másnap kicsit kevesebb szél lesz, jó körülmények 3 nap múlva várhatók. A környező gerincek (Midi, Bionassay) nagyobb szakaszokon jegesre csiszolva a szél által.
Nem túl jó körülmények. Szedtük a pokrócokat, ágyaztunk, olvasztottuk a havat, ettünk, ittunk és aludtunk. Este előfordult, hogy az egész házat rázták a széllökések.” – foglalta össze Ákos az első napok eseményeit.
Hamarosan érkezünk a folytatással! 🙂
ADDIG IS, HAJRÁ ÁKOS, HAJRÁ ROLAND! 💪🇭🇺💪
HAJRÁ KALIFA ALPIN CSAPAT!